Minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb autója, a Volkswagen Bogár tervezője az osztrák Ferdinand Porsche volt. A mérnök sokáig házalt az olcsó, nem túl nagy teljesítményű, de mindenki számára elérhető és visszafogottan elegáns "népautó" terveivel. Először a motorkerékpárokat gyártó Zündapp céggel társult, de a vízhűtéses csillagmotorral folytatott kísérletek kudarcba fulladtak és a projektet törölték.
Porsche az NSU autó- és motorgyárnál folytatta, ahol kifejlesztette a csőváz-szerkezetével és a hátsó tengely előtt elhelyezett sebességváltójával a Bogárt megelőlegező Type 32 jelű autó prototípusát. A gyártástól azonban egy a Fiat gyárral kötött szerződése miatt az NSU is visszalépett.
A tervet végül Adolf Hitler karolta fel: a Führer hatalomra jutása után kiváló minőségű autópálya-hálózatot építtetett ki, és olcsó, mindenki számára elérhető autót is akart Németországban. A diktátor megbízást adott Porschének egy olyan kocsi tervezésére, amely két felnőtt és három gyermek szállítására képes 100 kilométeres sebességgel, ezer márkás áron.
Porsche tervezőirodája 1934 júniusában írta alá a szerződést a Birodalmi Autóipari Szövetséggel. A Bogár prototípusát 1935 októberében mutatták be, két év múlva megalapították a Volkswagenwerk Gmbh-t, 1938 májusában a Wolfsburg melletti Fallerslebenben lerakták a Volkswagen Művek alapjait. Hitler az autót Kdf (Kraft durch Freude - Örömben az Erő) autónak nevezte, a Harmadik Birodalom szabadidő mozgalma nyomán. A névadása nem volt sikeres, a kocsit inkább a Porsche által preferált Népautóként (Volkswagen) emlegették.
A legendás kiskocsi külalakja az idők során alig változott, a következő mintegy hat évtizedben több mint 21 millió darabot adtak el belőle a világ 180 országában. Az építőket is meglepte, milyen kevés javítást igényelt. Hegyi utakon a nagyobb és erősebb autókat simán lehagyta. Négy személy kényelmesen elfért benne, alig 7 liter üzemanyagot fogyasztott 100 kilométeren. 1978. január 19-én készült el a Volkswagen bogár utolsó Németországban gyártott példánya. A népszerű kocsi gyártása ezzel nem ért véget.
Brazíliában és Mexikóban már az ötvenes évektől folyt a Bogarak gyártása, mivel nagy igény mutatkozott egy olcsón fenntartható és strapabíró járműre. Az olcsó munkaerő adott volt, így igazából a Bogár második hazája lett az amerikai kontinens, mivel a legnagyobb felvevő piac az Egyesült Államok volt. Mexikóvárosban 2012 végéig bogárhátú taxik közlekedtek. A helyiek által "Vochónak" nevezett kétajtós négykerekűek 2006-ban élték virágkorukat, akkor nem kevesebb, mint 50 ezer bogár furikázott a mexikói főváros utcáin.
Pueblában 2003. július 30-án gördült le a futószalagról az utolsó bogárhátú, amely feltehetően a legtovább, 58 éven át gyártott modell az autózás történetében. Mexikóban külön reklámkampányt szenteltek a gyártás leállításának, és egy helyi mariachi zenekar búcsúztatta az utolsó példányokat. A huichol indián törzs stílusában kifestett példányt a mexikóvárosi Museo de Arte Popular múzeumban állítottak ki.
A Bogár a Harmadik Birodalomban népautó volt, a második világháborúban a fronton "teljesített szolgálatot", az ötvenes években jelképezte a német gazdasági csodát, a hatvanas években a hippik kedvenc autója volt.
Tulajdonosai rendszeresen szerveznek találkozókat Magyarországon is. A legendás autónak néhány éve készült egy formát megtartó, de modernizált változata, amely azonban - nem utolsó sorban ára miatt - korántsem lett népautó.